-
1 τριάκοντα
τριάκοντα (τρεῖς,-κοντα; s. Schwyzer I 593) indecl. (Hom.; Comic poet CGFP 366, 56 et al.) thirty Mt 13:8, 23; Mk 4:8, 20 (a thirty-fold yield of grain on the Tauric peninsula: Strabo 7, 4, 6 p. 311. For the yield of wheat fr. good soil s. GDalman, PJ 22, 1926, 129–31); Mt 26:15; 27:3, 5; Lk 3:23 (Porphyr., Vi. Plot. 4 ὢν ἐτῶν τρ.); J 6:19; Hv 4, 2, 1 (as numerical sign λ´); Hs 6, 4, 4. τρ. καὶ ὀκτώ thirty-eight J 5:5. τετρακόσια καὶ τρ. Gal 3:17. In Hs 9, 4, 3; 9, 5, 4; 9, 15, 4 the numerical sign λε´ = τριάκοντα πεντε thirty-five (Just., A I, 34, 2; τριάκοντα ἕξ D. 132, 1).—DELG s.v. τρεῖς and διακόσιοι. M-M. -
2 ἔτος
ἔτος, ους, τό (Hom.+) year Ac 7:30; 13:21; Hb 1:12 (Ps 101:28); 3:10, 17 (Ps 94:10); 2 Pt 3:8 (Ps 89:4); Rv 20:3–7; 1 Cl 25:5 al.—ἔτη ἔχειν be x years old (Jos., Ant. 1, 198) J 8:57; differently w. the addition ἐν τ. ἀσθενείᾳ αὐτοῦ be ill for x years 5:5 (cp. TestJob 26:1 ἐν ταῖς πληγαῖς). εἶναι, γίνεσθαι ἐτῶν w. a numeral to indicate age (X., Mem. 1, 2, 40 al.; Gen 7:6; 12:4 and oft.; Demetr.: 722 Fgm. 1, 1 al. Jac.; Jos., Ant. 10, 50) Mk 5:42; Lk 2:42; Ac 4:22; 1 Ti 5:9 (Cyr. Ins. 16 μηδένα νεώτερον πέντε κ. εἴκοσι ἐτῶν); ὡς or ὡσεὶ ἐτῶν w. numeral about x years old (X., An. 2, 6, 20 ἦν ἐτῶν ὡς τριάκοντα; PTebt 381, 4f [123 B.C.]; s. Dssm. in PMeyer, Griech. Texte aus Ägypt. 1916, p. 26, 48; for use of round numbers s. Meyer 47, no. 7, 5 and 7; 67, no. 12, 12) Lk 3:23; 8:42; GJs 12:3.—Acc. to denote duration of time in answer to the quest.: how long? (X., Cyr. 1, 2, 9; SIG 1168: 3, 8, 14, 95; SIG2 847, 4; 850, 6 al.; 2 Km 21:1; EpJer 2; Jdth 8:4; 1 Macc 1:7, 9 al.; Demetr.: 722 Fgm. 1, 6 Jac.; Just., D. 88, 2) δώδεκα ἔτη for twelve years Mt 9:20; cp. Mk 5:25; Lk 2:36; 13:7f, 11, 16; 15:29; Ac 7:6 (Gen 15:13), 36, 42 (Am 5:25); B 10:6; MPol 9:3 al. The dat. is also used in almost the same sense (Appian, Illyr. 25 §71 ἔτεσι δέκα=for ten years; Polyaenus 1, 12; Lucian, Dial. Meretr. 8, 2 et al.; SIG 872, 17; 898, 28; 966, 17; ins concerning a Lycaon. bishop [Exp. 7th ser., 6, 1908, 387, 12] εἴκοσι πέντε ὅλοις ἔτεσιν τ. ἐπισκοπὴν διοικήσας; B-D-F §201; Rob. 523) of the temple τεσσεράκοντα καὶ ἓξ ἔτεσιν οἰκοδομήθη it was under construction for forty-six years J 2:20; cp. Ac 13:20. Likew. ἐπί w. acc. (SIG 1219, 27 ἐπὶ δέκα ἔτη; Mitt-Wilck. 327, 16 [107 B.C.]; Jos., Ant. 5, 211) Lk 4:25; Ac 19:10.—Other prep. combinations: ἀπὸ (SIG 762, 14; 820, 8) ἐτῶν δώδεκα for twelve years Lk 8:43; ἀπὸ πολλῶν ἐ. Ro 15:23. Also ἐκ πολλῶν ἐ. Ac 24:10; cp. 9:33. διʼ ἐ. πλειόνων after several years 24:17; cp. Gal 2:1. εἰς ἔ. πολλά for many years to come Lk 12:19 (cp. SIG 707, 19f; 708, 43). ἐν ἔτει πεντεκαιδεκάτῳ 3:1 (cp. SIG 736: 11, 52, 54, 90; 3 Km 6:1; 15:1 al.). ἕως ἐτῶν … until x years of age (cp. Jo 2:2; Jos., Ant. 5, 181) Lk 2:37. κατʼ ἔτος every year (GDI 4195, 30f [Rhodes]; PAmh 86, 11 [78 A.D.]; POxy 725, 36; 2 Macc 11:3; Jos., Ant. 7, 99) 2:41; μετὰ τρία ἔ. after three years Gal 1:18; 3:17 (cp. SIG 708, 26; Tob 14:2 BA; Is 23:15; Da 4:33a; 1 Macc 1:29; Tat. 31, 3). πρὸ ἐτῶν δεκατεσσάρων fourteen years ago 2 Cor 12:2 (as Just., A I, 46, 1). χιλιάδα τινὰ … ἐτῶν Papias (2:12). fourteen years ago.—B. 1011f. DELG. M-M. -
3 ειμι
I.(fut. ἔσομαι, impf. ἦν и ἦ; imper. ἴσθι; conjct. ὦ; opt. εἴην; inf. εἶναι; недостающ. формы aor. и pf. восполняются соотв. формами глагола γίγνομαι)1) быть, существовать(οὐκ ἔσθ΄ οὗτος ἀνέρ οὐδ΄ ἔσσεται Hom.; οὐδ΄ ἔτ΄ ἔστι Τροία Eur.)
οἱ ὄντες Polyb. — те, которые (еще) существуют, живые;οἱ οὐκ ὄντες Thuc. — те, которых (уже) нет, умершие;ἐσσόμενοι (ἄνθρωποι) Hom. — потомки;ζώντων καὴ ὄντων Dem. — при их жизни, перен. у них на глазах;οὐ δέν ἦν Hom. — он недолго (про)жил;πνεύματος ἤδη μὲν ὄντος, οὔπω δὲ παρόντος Arst. — когда ветер уже поднялся, но еще не дошел (до нас);ἄκων ἔστιν οὓς ἐγὼ ἐπαινῶ Plat. — существуют (люди), которых я не могу не хвалить;ἐμοὴ οὐδέν ἐστι πρὸς τοὺς τοιούτους Isocr. — у меня нет ничего общего с ними;σοί τε καὴ τούτοισι πρήγμασι τί ἐστι ; Her. — что тебе до этого?2) (как глагол-связка; в praes. часто, но реже, чем по-русски, опускается)διαγνῶναι χαλεπῶς ἦν Hom. — трудно было узнать;
ἔστι γὰρ τοῦτο τὸ κεφάλαιον Plat. — ведь в этом суть;καλῶς ἔσται Xen. — (все) будет хорошо;ἔτι νέος ὤν Xen. — будучи еще молодым;φεύγων ἐστίν Eur. — он в изгнании3) быть, находиться, являться, оказыватьсяἰατρὸν φάσκουτιν αὐτὸν εἶναι Plat. — говорят, что он врач;
εἶναι ἐν ἀθυμίᾳ Thuc. — прийти в уныние;οἱ ἐν πάθει ὄντες Arst. — охваченные страстью;οἱ ἐν τέλει ὄντες Thuc. — носители власти, обладающие властью;πρὸς Διὸς εἶναι Hom. — находиться под защитой Зевса;ὀνομάζειν τινὰ σοφιστέν εἶναι Plat. — называть кого-л. софистом;εἰσὴ ἀλλήλοισι διάφοροι ἐόντες ἑωυτοῖσι Her. — они находятся в состоянии постоянных распрей;οὐ σιωπήσας ἔσει ; Soph. — не замолчишь ли ты?;ἐμοὴ δέ κεν ἀσμένῳ εἴη Hom. — мне было бы (это) приятно;ἦν αὐτῷ προσδεχομένῳ Thuc. — (это) не было для него неожиданностью;εἴ σοι ἡδομένῳ ἐστίν Plat. — если тебе это доставит удовольствие4) быть, значить, составлять, равнятьсяτοῦτ΄ ἐστι Xen., Plat., Arst.; — то-есть;
τὸ εἴρειν λέγειν ἐστίν Plat. — (слово) «εἴρειν» значит «говорить»;τὰ δὴς πέντε δέκα ἐστίν Xen. — дважды пять - десять5) бывать, происходить, случаться, тж. обстоятьτί ἔστι(ν) ; Soph., Arph. и τοῦτο τί ἦν ; Arph. — что такое?, в чем дело?;
τὰ ἐόντα τὰ τ΄ ἐσσόμενα πρό τ΄ ἐόντα Hom. — настоящее, будущее и прошлое;ἔστι δ΄ ὅπῃ νῦν ἔστι Aesch. — что есть, то есть, т.е. свершилось, ничего не поделаешь;τί οὖν ἦν τοῦτο ; Plat. — как это случилось?;πρὸς ἑσπέραν ἦν Xen. — дело было под вечер;τὸ ἔσται καὴ τὸ μέλλον Arst. — будущее и то, что (лишь) может произойти;βοέ ἦν Thuc. — раздался крикοἰκονομου ἀγαθοῦ ἐστιν εὖ οικεῖν τὸν ἑαυτοῦ οἶκον Xen. — хороший хозяин должен хорошо управлять своим домом:
παντός ἐστι Dem. — всякий в состоянии, каждый может;οὐκ ἦν πρὸς τοῦ Κύρου τρόπου Xen. — (это) было не в характере Кира7) быть сложенным, состоятьἡ κρηπίς ἐστι λίθων μεγάλων Her. — основание сложено из больших камней;
οἱ στέφανοι ῥόδων ἦσαν Dem. — венки были сплетены из роз8) действительно быть, быть подлинным или истиннымτὸ ὄν тж. pl. филос. Plat., Arst.; — истинно сущее, подлинное бытие;
τὸ μέ ὄν филос. Plat., Arst. — не сущее, небытие;οὐ δοκεῖν, ἀλλ΄ εἶναι Aesch. — не казаться, а (действительно) быть;τῷ ὄντι Plat. — в действительности, истинно, поистине;τὸν ἐόντα λέγειν λόγον и τῷ ἐόντι χρήσασθαι Her. — говорить правду;ἔστι ταῦτα Plat. — да, так оно и есть;τὰ ὄντα ἀπαγγέλλειν Thuc. — сообщить о действительном положении вещей;ἀφαιρεῖσθαί τινα τὰ ὄντα Plut. — отнять у кого-л. имущество9) относиться, касаться, быть причастным, принадлежатьἥ ἰατρικέ περὴ τὰ νοσήματα ἐστί Plat. — врачебное искусство занимается болезнями;εἶναιἀμφί и περί τι Xen., ἔν τινι Soph., Plat. или πρός τινι Arst. — быть занятым или озабоченным чем-л.;ὅσα ὕδατός ἐστι Arst. — то, что имеет природу воды;οἱ παρὰ βασιλεῖ ὄντες Xen. — приближенные царя;εἶ γὰρ τῶν φίλων Arph. — ведь ты - из числа (моих) друзей;Φιλίππου εἶναι Dem. — быть сторонником Филиппа;τέχνης ἐστίν Thuc. — это - дело искусства;τῆς αὐτῆς γνώμης εἶναι Thuc. — быть одного и того же мнения;τὸ κατὰ τοῦτον εἶναι Xen. — что касается его;τὸ σύμπαν εἶναι Her. — в целом, вообще;κατὰ Hom. и εἰς δύναμιν εἶναι Plat. — в меру возможности;τὸ νῦν εἶναι Plat. — в настоящий момент, пока10) происходить, вести свой род(πατρὸς ἐξ ἀγαθοῦ Hom.; ἀπό τινος Xen.)
ἐκ Παιονίης εἶναι Hom. — быть родом из Пеонии;ἐκ πατρός εἰμι Τελαμῶνος γεγώς Soph. — я - сын Теламона;αἵματος ἀγαθοῖο ἔμ(μ)εναι Hom. — быть знатного происхождения11) (часто с gen. ηεξεςισ) бытьἦν ἐτῶν ὡς τριάκοντα Xen. — было ему лет сорок;
ἐπὴ ὀνόματός τινος εἶναι Dem. — носить какое-л. имя12) преимущ. impers. (= ἔξεστι См. εξεστι) быть возможным, бывать (иногда), случатьсяἔστι μὲν εὕδειν, ἔστι δὲ τερπομένοισιν ἀκούειν Hom. — можно поспать, можно и поразвлечься беседой;
εἰ τί που ἔστι Hom. — если позволено;ἆρ΄ ἔστιν ὥστε …;Soph. — нельзя ли …?;οὐκ ἔστι τοὺς θανόντας εἰς φάος μολεῖν Eur. — мертвые не воскресают;ἔστιν ἔνθα ἰσχυρῶς ὠφελοῦσι Xen. — они могут тогда приносить большую пользу;οὐκ ἔστι ὅκως κοτὲ σοὺς δέξονται λόγους Her. — невозможно, чтобы они приняли твое предложение;οὐκ ἔστιν ὅπως οὐκ ἐπιθήσεται ἡμῖν Xen. — не может быть, чтобы (Артаксеркс) не напал на нас;οὐκ ἔστιν ὅπως ἐγὼ εἶπον Dem. — я решительно нигде не сказал;οὐκ ἐσθ΄ ὅπου Soph. — ни в коем случае;οὐκ ἔσθ΄ ὅπως οὐ Arph. — во всяком случае, при всех обстоятельствах;πόλεις ἔστιν ὅτε ὅλας σῴζει Plat. — бывает, что (изобретатель) спасает целые города13) быть подчиненным, подвластнымΤροία Ἀχαιῶν ἐστίν Aesch. — Троя - во власти ахейцев;ἐπί σοι ἔσται Xen. — (это) будет зависеть от тебя τὸ ἐπ΄ ἐμοὴ εἶναι Thuc. насколько это зависит от меняII.(Hom. - преимущ. в знач. praes., в ион. и атт. прозе - почти всегда в знач. fut. к ἔρχομαι; impf. = aor. ᾔειν и ᾖα - ион. ἤϊα, imper. ἴθι, conjct. ἴω, opt. ἰοίην, inf. ἰέναι, part. ἰών; med.: fut. εἴσομαι, 3 л. sing. aor. εἴσατο и ἐείσατο)
1) тж. med. идти, ходить(οἴκαδε Hom.)
; передвигаться, ехать(ἐπὴ νηός Hom.)
; ( о дороге или путешествии) совершать(ὁδόν Hom., Plat.; τέν ὀρεινήν, sc. ὁδόν Xen.): (ἄψ) πάλιν ἰέναι Hom. возвращаться
2) входить, вступать; проникать(οἴκους и κατὰ στέγας Soph.; перен. ἐς ξυμμαχίαν и ἐς τοὺς πολέμους Thuc.)
πέλεκυς εἶσιν διὰ δουρός Hom. — топор врезывается в дерево;διαπρὸ δὲ εἴσατο χαλκός Hom. — копье прошло насквозь;διὰ μάχης ἰέναι τινί Plut. — вступить в бой с кем-л.;ἐς λόγους ἰέναι τινί Thuc. — вступить в переговоры с кем-л.3) проходить(ἀγρούς, πεδίοιο Hom.)
διὰ δίκης τινὴ ἰέναι Soph. — обвинять кого-л.;διὰ φιλίας τινὴ ἰέναι Xen. — дружить с кем-л.;ἰέναι ἐς τὰ παραγγελλόμενα Thuc. — повиноваться приказаниям4) (про)летать, (про)носиться(αἰετὸς εἶσιν διὰ νεφέων Hom.; θόρυβος διὰ τῶν τάξεων ἰών Xen.)
5) идти, направляться(ἐπί τινα Hom., Arst.; εἰς ἄπειρον Arst.)
6) сходить, спускаться(εἰς Ἀΐδαο ὑπὸ γαῖαν Hom.)
7) уходить, уезжатьοἱ δέ τοι αὐτίκ΄ ἰόντι κακὰ φράσσονται ὀπίσσω Hom. — как только ты уедешь, они натворят тебе бед
8) идти, нападать(λέων εἶσ΄ ἐπὴ μῆλα Hom.)
ἥ μοῖρα, ὅποιπερ εἶσιν, ἴτω Soph. — какая бы судьба не надвигалась, пусть придет, т.е. будь что будет;ἰέναι ἐς χεῖρας Thuc. — схватиться врукопашную9) ( о событиях) приходить, наступать, происходитьἤδη τρίτον ἐστὴν ἔτος, τάχα δ΄ εἶσι τέτταρτον Hom. — вот уж третий год, скоро наступит и четвертый;
τοῦτο ἴτω ὅπῃ τῷ θεῷ φίλον Plat. — пусть это идет, как угодно божеству10) (как вспомогат. глагол намерения)(ср. франц. aller и англ. to go) собираться, намереваться
εἴ τις ἴοι κακουργήσων Plat. — если бы кто-л. намеревался совершить преступление;ὅπερ ᾖα ἐρῶν Plat. — как я уже сказал11) imper. ἴθι (иногда с conjct.) ну-ка, давайἴθι ἐξηγέο Her. — расскажи-ка;
ἴθι οὖν ἐπισκεψώμεθα Xen. — давай же рассмотрим;ἴτε δέ πρὸς ἀλλήλους οὕτως εἴπωμεν Plut. — так скажем же друг другу вот что -
4 ετος
I.adv. (ср. ἐτώσιος) напрасно, зря; только в выраж. οὐκ {. не без основания, не напрасно Plat.οὐκ {. ἄρ΄ ἦσθα δεινέ καὴ σοφή Arph. — недаром же ты так красноречива и умна
II.3adj. verb. к ἵημι См. ιημιIII.- εος τό годἑκάστου ἔτους Plat., κατὰ πᾶν ἔ. Arst., κατὰ ἔ. Thuc., ἀνὰ πᾶν ἔ. Anth. — каждый год, ежегодно;
ἀνὰ πέντε ἔτεα Her. — каждые пять лет;διὰ πέντε ἐτῶν Arst. — в течение пяти лет;τρίτῳ ἔτεϊ πρότερον Her. — за два года с лишним до этого;τρίτῳ ἔτεϊ τουτέων Her. — на третий год после этого;ἔ. εἰς ἔ. Soph., εἰς ἔ. ἐξ ἔτεος Theocr. — из года в год;ἔ. τόδ΄ ἤδη δέκατον Soph. — вот уж десятый год;οἱ μέχρι τριάκοντα ἐτῶν Xen. — не достигшие тридцати лет;ἐτῶν τριάκοντα Plat. — тридцати лет (от роду);γεγονὼς ἔ. πέμπτον καὴ ἑβδομηχοστόν Diog.L. — в возрасте семидесяти пяти лет;γεγονὼς ἔτη τρία ἀπολείποντα τῶν ἑκατόν Isocr. — достигший девяноста семи лет (от роду);οἱ ὑπὲρ τετταράκοντα ἔτη Xen. — (люди) старше сорока лет;μυρίων ἐτῶν Plat. — в течение мириады, т.е. десяти тысяч лет -
5 ἐλάσσων
ἐλάσσων, ἔλασσον (ἐλαχύς ‘small, little’; s. ἐλαττόω; Hom. et al.; ins, pap, LXX [Thackeray 121, 2; 122]; Just., D. 88, 2; Att. ἐλάττων [Gignac I 147] Hb 7:7; 1 Ti 5:9; Hv 3, 7, 6; Hs 9, 28, 4; apolog. exc. Mel. See B-D-F §34, 1; Mlt-H. 107)① relatively small in quantity on any dimension, less οὐκ ἐ. w. gen. foll. not less than (2 Macc 5:5) Hs 2:4; 9, 11, 7. Adv. ἔλαττον less ἔ. ἐτῶν ἑξήκοντα less than 60 years 1 Ti 5:9 (cp. Pla., Ep. 2, 314b οὐκ ἐλάττω τριάκοντα ἐτῶν; adjectivally: Just., D. 88, 2 τριάκοντα ἔτη ἢ πλείονα ἢ καὶ ἐλάσσονα μείνας, μέχρις οὗ etc.—Kühner-G. II 311f).② situated lower in status or quality, inferior, opp. κρεῖττον Hb 7:7 (the neut. [Mussies 124] sg. for more than one pers. as Περὶ ὕψους 36, 1 [p. 56, 13 Vahlen] τὸ θνητόν; Plut., Mor. 160d τὸ παρόν = οἱ παρόντες); in imagery τόπος ἐ. an inferior place Hv 3, 7, 6.—Of quality inferior (cp. PRyl 77, 39) wine J 2:10; fruit Hs 9, 28, 4; opp. μεῖζον (Ael. Aristid. 29 p. 561 D.; Jos., Ant. 15, 226) Mt 20:28 D.③ used as comp. of μικρός ‘smaller’ in age= younger (opp. μείζων) Ro 9:12; B 13:2 (both Gen 25:23), 5.—DELG s.v. ἐλαχύς. M-M. TW. Spicq. -
6 ἔτος
Aἔτῃ IG2.1059.18
:— year, τῶν προτέρων ἐτέων in bygone years, Il.11.691; τόδ' ἐεικοστὸν ἔ. ἐστὶν ἐξ οὗ .. 24.765, cf. Od.2.89, 19.222;ὅτε.. ὄγδοόν μοι ἐπιπλόμενον ἔ. ἦλθε 7.261
; ἔ. ἐνιαυτῶν, v. ἐνιαυτός; ἑκάστου ἔτους Pl.Phd. 58b;ἀν' ἕκαστον ἔ. Thphr.HP4.4.4
;ἀνὰ πᾶν ἔ. AP9.430
(Crin.);ἀνὰ πάντα ἔτεα Hdt. 8.65
; δι' ἔτους πέμπτου every fifth year, Ar.Pl. 584; κατὰ ἔ. every year, Th.4.53, D.S.3.2, Ev.Luc.2.41, etc. (freq. καθ' ἕ., as PPetr.3p.34 (iii B.C.) and later); ἔ. εἰς ἔ. year after year, S.Ant. 340 (lyr.); δι' ἔτους annually, Ph.1.19, 378;εἰς ἔ. Theoc.Ep.13.4
;εἰς ἔ. ἐξ ἔτεος Id.18.15
;ἔ. ἐξ ἔτους LXX Le.25.50
; παρὰ ἔ. every other year, Paus.9.32.3 (but yearly,Tab.Heracl.
1.101);πάλαι πολλὰ ἤδη ἔτη Pl.Ap. 18b
;τρίτῳ ἔτει Th.1.101
;τρίτῳ ἔτεϊ πρότερον Hdt.6.40
; τρίτῳ ἔτεϊ τούτων in the third year after this, ibid., etc.; freq. in acc., ἔ. τόδ' ἤδη δέκατον.. βόσκων now for these ten years, S.Ph. 312; , cf. D.3.4, 33.23; of a person's age,γεγονὼς ἔτη τρία ἀπολείποντα τῶν ἑκατόν Isoc.12.270
;οἱ ὑπὲρ τὰ στρατεύσιμα ἔτη γεγονότες X.Cyr.1.2.4
, cf. 13, etc.; withoutγεγονώς, τοὺς ὑπὲρ τετταράκοντα ἔτη Id.An.5.3.1
; οἱ μέχρι τετταράκοντα ἐτῶν ib.6.4.25, etc.: in gen.,ἐπειδὰν ἐτῶν ᾖ τις τριάκοντα Pl.Lg. 721b
; μυρίων ἐτῶν within a period of 10, 000 years, Id.Phdr. 248e; ὥρα ἔτους, v. ὥρα 1.2 regnal year,τὸ πέμπτον ἔ. Δομιτιανοῦ POxy.477.8
(ii A.D.). ([full] ϝέτος SIG9.2 (Olympia, vi B.C.), Berl.Sitzb.1927.8 ([dialect] Locr., v B.C.), Inscr.Cypr.135.1 H., Tab.Heracl.l.c.; cf. Lat. vetus.) -
7 μέχρι
A as far as, so used chiefly in Prose and before a Prep., μέχρι πρός .. Pl.Ti. 25b, Criti. 118a;μ. εἰς X.An.6.4.26
;ἐς γόνυ μ. χιτῶνα ζώννυσθαι Call.Dian.11
: before Advs. of Place or Time,μ. ἐνταῦθα Pl.Sph. 222a
, al.;μ. δεῦρο τοῦ λόγου Id.Smp. 217e
; μ. ὅποι .. Id.Grg. 487c; μ. ὅπου .. Call.Del. 169;οὕτω μέχρι πόρρω D.18.163
;μ. τότε Th.8.24
;μ. τὰ νῦν Pl.Lg. 686b
; μ. νῦν (v.l. τοῦ νῦν) D.S.17.110;μ. καὶ νῦν Str.16.2.13
; μέχρι πότε χηρεύομεν; Ach.Tat.4.1.II Prep. c. gen., even to, as far as,1 of Place,μέχρι θαλάσσης Il.13.143
;μ. τοῦ γούνατος Hdt.2.80
;μ. τῆς πόλεως Th.6.96
, cf. X.An.1.7.6, al.: rarely following its case,ὀμφαλοῦ μ. Pl.Lg. 925a
, cf.Supp.Epigr.3.400.5 (Delph., iii B.C.).2 of Time, τέο μέχρις; i.e. τίνος μέχρι χρόνου; how long? Il.24.128; μέχρις τεῦ; Callin.1.1: in Prose,μέχρι τούτου Hdt.1.4
; μέχρι οὗ, μέχρι ὅσου, Pl.Mx. 245a, Hdt.8.3, al.; μ. τοσούτου, ἕως ἂν .. Th.1.90;μ. τούτου,.. μέχρις ἂν ῥηθῶσιν Din.1.91
, cf. Pl.Phd. 81d: with the Art., τὸ μ. ἐμεῦ up to my time, Hdt.3.10, 5.115; μ. τῆς ἐκείνου ζόης till the end of his life, Id.3.160;μ. ἡμερέων ἑπτά Id.6.12
;μέχρι Πυθίων Th.5.1
;μέχρι ἡλίου δύντος IG12.188.4
.3 of Measure or Degree, μ. τοῦ δικαίου so far as consists with right, Th.3.82;μ. τοῦ δυνατοῦ Pl. R. 498e
; μ. ὑγιείας, μ. ἡδονῆς, ib. 559a, Grg. 500b;μ. θανάτου Ep.Phil.2.8
.4 with Numbers to express a round sum, up to, about, nearly,μ. δώδεκα X.Smp.2.8
, etc.: sts. without altering the case of the Subst.,τοὺς μ. τριάκοντα ἔτη γεγονότας Aeschin.2.133
; butπίνειν.. τοὺς μ. ἐτῶν τριάκοντα Apollod.Car.5.19
; μ. τινὸς πλήθους up to a certain number, Aen.Tact.15.3: hence, just short of,μ. κόρου μετρεῖσθαι J.BJ2.8.5
.5 in Hdt., μέχρι οὗ is sts. used like the simpleμέχρι, μέχρι οὗ ὀκτὼ πύργων 1.181
; ; μ. ὅτεν πληθώρης ἀγορῆς ib. 173.III as a Conj., until, c. ind.,μέχρι.. ὁρμὴ ἐνέπεσε Th.4.4
, cf. Pl.Smp. 220d;μ. σκότος ἐγένετο X.An.4.2.4
; μέχρι ἄν c. subj., ib.1.4.13, 2.3.24;μέχρις ἂν ἥλιος δύῃ IG12(5).647.17
([place name] Ceos);μέχρις κε μένῃ Call.Sos.5.4
: rarely withoutἄν, μ. τοῦτο ἴδωμεν Hdt.4.119
;μ. πλοῦς γένηται Th.1.137
;μ. οὗ τι δόξῃ Id.3.28
;μέχρι τέκῃ Call.Sos.5.5
;μέχρις οὗ εἴπῃ Herod.2.43
;μ. καταντήσωμεν Ep.Eph.4.13
;μέχρις ἵνα ψαύσειε Call.Dian.28
(s.v.l.): c. inf.,μ. σβεσθῆναι τὸ πῦρ App.Hisp.75
;μέχρις ἠῶ δῖαν ἱκέσθαι Q.S. 1.830
; alsoμέχρι ἂν ἕξιν λαβεῖν Ceb.35
.2 as long as, whilst, c. ind., Th.3.10,98, Plb.1.62.4; μ. ἄν c. subj.,μέχρις ἂν ζῶσιν πονεῖν Men.633
;μέχρις ἂν ἐνδημῶσιν οἱ πρέσβεις Aen.Tact.10.11
, cf. Epict. Ench.11; [dialect] Dor.μέχρι κα ζώη GDI1807.7
(ii B.C.), al.—The [suff] μετώπο-ι is elided in IG12.115.15, Supp.Epigr.l.c.—Cf. ἄχρι throughout and sub fin. -
8 πρό
πρό,A before, forth:A PREP. WITH GENIT.:I of Place, before, in front of,ἠγερέθοντο π. ἄστεος Od.24.468
, cf. Il.15.351, etc.;π. πτόλιος δεδαϊγμένον 19.292
;κείνους κιχησόμεθα π. πυλάων 10.126
, cf. 6.80, etc.;φύλοπις αἰνὴ ἕστηκε π. νεῶν 18.172
;πυρὰ φαίνετο Ἰλιόθι π. 8.561
, cf. 10.12, Od.8.581, etc.;κλαγγὴ γεράνων πέλει οὐρανόθι π. Il.3.3
;π. τειχέων Pi.O.13.56
; ἔμπροσθε π. (v.l.)τῆς ἀκροπόλιος, ὄπισθε δὲ τῶν πυλέων Hdt.8.53
, cf. 9.52; π. δόμων, π. δωμάτων, in front of, i.e. outside the house, Pi.P.2.18, 5.96, etc.;π. θυρῶν S.El. 109
(anap.), etc.; τὴν π. τοῦ Ἡραίου νῆσον before or off the Heraeum, Th.3.75, cf. 7.22; π. ποδός, v. πούς 1.4a; π. χειρῶν at hand, S.Ant. 1279, E. Rh. 274, dub. in Tr. 1207;π. τῶν ὀφθαλμῶν προφαίνεσθαι Aeschin. 2.148
.2 with Vbs. of motion,π. δ' ἄρ' αὐτῶν κύνες ἤϊσαν Od. 19.435
, cf. Il.23.115;π. Ἀχαιῶν ἄγγελος ᾔει 10.286
, cf. 13.693;π. ἕθεν κλονέοντα φάλαγγας 5.96
.3 before, in front of, for the purpose of shielding or guarding,π. Τρώων ἑσταότ' Il.24.215
: hence, in defence of,μάχεσθαι.. π. τε παίδων καὶ π. γυναικῶν 8.57
, cf. 4.156, 373, Hdt.8.74, etc.; ὀλέσθαι π. πόληος, Lat. pro patria mori, Il.22.110;π. τῆς Σπάρτης ἀποθνῄσκειν Hdt.7.134
, cf. 172,9.72, E.Alc.18, 645, etc.;π. τοῦ θανόντος.. ἔθεσθ' ἐπιστροφήν S.OT 134
;διακινδυνεῦσαι π. βασιλέως X.Cyr.8.8.4
; βουλεύεσθαι, πράττειν π. τινός, ib.1.6.42, 4.5.44, cf. Mem.2.4.7; π. τοξευμάτων as a defence against arrows, Id.An.7.8.18: hence also, for, on behalf of, instead of, ἀγρυπνῆσαι π. τινῶν ib.7.6.36, cf. Leg.Gort.1.43; of an advocate,π. τῶνδε φωνεῖν S.OT10
, cf. OC 811; ὄτι δέ κ' αὐτὸς π. Ειαυτοῦ [ἀμάρτῃ] whatever offence he commits of his own volition, Kohler-Ziebarth Stadtrecht von Gortyn p.34.4 π. ὁδοῦ ἐγένοντο further on the road, i.e. forwards, onward, Il.4.382, cf. Ael.NA3.16,7.29 (v. φροῦδος): also to denote distance,π. πολλοῦ τῆς πόλεως D.H.9.35
;π. τριάκοντα σταδίων
at a distance of30
stades, Str.8.6.24.II of Time, before,π. γάμοιο Od.15.524
;ἠῶθι π. 5.469
; π. ὃ τοῦ ἐνόησεν one before the other, Il.10.224; more freq. in later writers,π. τῶν Τρωικῶν Th.1.3
, cf. 1.1;π. τοῦ θανεῖν S.Ant. 883
;π. τοῦ θανάτου Pl.Phd. 57a
;π. τοῦ λοιμοῦ Id.Smp. 201d
;π. δείπνου X.Cyr. 5.5.39
; π. ἡμέρας ib.4.5.14; π. τοῦ χρῆσθαι before one uses it, Id.Mem.2.6.6; π. μοίρας τῆς ἐμῆς before my doom, A.Ag. 1266;π. τῆς εἱμαρμένης Antipho 1.21
;π. τοῦ καθήκοντος χρόνου Aeschin.3.126
, cf. 124; π. πολλοῦ long before, Hdt.7.130, etc.; π. μικροῦ, π. ὀλίγου, Plu.Pomp.73, App.BC2.116;ὀλίγον π. τούτων Th.2.8
; τὸ π. τοῦ (v.l. τούτου) ib.15; π. τοῦ (sts. written προτοῦ) A.Ag. 1204, Hdt.1.122, 5.83, Ar.Th. 418, Pl.Smp. 173a;ὁ π. τοῦ χρόνος A.Eu. 462
, Th.2.58, etc.; π. τοῦ ἤ, = πρὶν ἤ, IG7.2225.22 ([place name] Thisbe);οἱ π. ἡμῶν γενόμενοι Isoc.13.19
;οἱ π. ἐμοῦ Th.1.97
.2 in later writers freq. with Numerals, π. τριάκοντα ἡμερῶν thirty days before, Ael.NA5.52;π. μιᾶς ἡμέρας Plu.Caes.63
;π. ἐνιαυτοῦ Id.2.147e
;π. δυεῖν ἡμερῶν ἢ ἐτελεύτα Id.Sull.37
: freq. c. dupl. gen., π. δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ, π. δύο ὡρῶν τῆς ἐπιβολῆς, LXX Am.1.1, Dsc.1.64; π. ἓξ ἡμερῶν τοῦ πάσχα, π. μιᾶς ἡμέρας τῶν γενεθλίων, Ev.Jo.12.1, Plu. 2.717d;π. πολλοῦ τῆς ἑορτῆς Luc.Sat.14
.b in rendering Roman dates, τῇ π. μιᾶς Νωνῶν Ὀκτωβρίων, = pridie Non. Oct., Plu.2.203a, etc.III in other relations:1 of Preference, before, rather than, κέρδος αἰνῆσαι π. δίκας to praise sleight before right, Pi.P.4.140, cf. Pl.R. 361e; πᾶν δὴ βουλόμενοι σφίσι εἶναι π. τῆς παρεούσης λύπης anything before, rather than, their actual trouble, Hdt.7.152 (so, in order to avoid,π. τοῦ δεινοτάτου D.54.19
);πᾶν π. τοῦ δουλεῦσαι ἐπεξελθεῖν Th.5.100
, cf.4.59; ἑλέσθαι, αἱρεῖσθαι, or κρῖναί τι π. τινός to choose one before another, Id.5.36, Pl.R. 366b, Phlb. 57e; π. πολλοῦ ποιήσασθαι to esteem above much, i.e. very highly, Isoc.5.138;π. πολλῶν χρημάτων τιμήσασθαί τι Th.1.33
, cf.6.10; π. ἄλλων more than others, Pl.Mx. 249e (v.l.), cf. A. Th. 1002; δυσδαίμων.. π. πασᾶν γυναικῶν ib. 927 (codd., lyr.);π. πάντων θεῶν τῇ Ἑστίᾳ πρώτῃ προθύειν Pl.Cra. 401d
: after a [comp] Comp. it is redundant,ἡ τυραννὶς π. ἐλευθερίης ἀσπαστότερον Hdt.1.62
, cf.6.12, Pl.Ap. 28d, Cri. 54b, Phd. 99a; for ἤ afterἄλλος, οὐδεὶς ἄλλος π. σεῦ Hdt.3.85
, cf.7.3.2 of Cause or Motive, for, from, π. φόβοιο for fear, Il.17.667; ἀθλεύων π. ἄνακτος toiling before the face of, i.e. in his service, 24.734; π. τῶνδε there fore, S.El. 495 (lyr.).B POSITION: words may be put between π. and its case, Il.23.115; but it does not follow its case, exc. after [dialect] Ep. forms in -θι, Ἰλιόθι πρό, οὐρανόθι πρό, ἠῶθι πρό (v. supr.).C πρό, abs. as ADV.:I of Place, before, opp. ἐπί ( after), Il. 13.799, 800; before, in front, 15.360; forth, forward,ἐκ δ' ἄγαγε π. φόωσδε 19.118
; χωρεῖν π. δόμων to come forth from, S.Tr. 960 (lyr.);ἄγειν τινὰ π. δόμων E.Hec.59
(anap.); γῆν π. γῆς ἐλαύνομαι I am driven on from one land to another, A.Pr. 682;διώκειν γῆν π. γῆς Ar.Ach. 235
.II of Time, before,πρό οἱ εἴπομεν Od.1.37
; earlier,τά τ' ἐσσόμενα π. τ' ἐόντα Hes. Th.32
,38.III when joined with other Preps., ἀποπρό, διαπρό, ἐπιπρό, περιπρό, προπρό, it strengthens the first Prep., or adds to it the notion of forward, forth.I with Substs., to denote2 priority of rank, πρόεδρος, προεδρία, etc.: also priority of order, προάγων, πρόλογος, προοίμιον, προπάτωρ, etc.3 standing in another's place, πρόμαντις, πρόξενος.II with Adjs., to denote3 prematureness, πρόμοιρος, πρόωρος.III with Verbs,1 of Place, before, forwards, προβαίνω, προβάλλω, προτίθημι, etc.: also, before, in defence, προκινδυνεύω, προμάχομαι, etc.2 forth, προέλκω, προφέρω.b publicly, προγράφω, προειπεῖν, πρόκειμαι.3 away, προδίδωμι, προϊάλλω, προϊάπτω, προΐημι, προλείπω, προρέω, προτέμνω, προτρέπομαι, προφεύγω, προχέω.4 in preference, προαιροῦμαι, προτιμάω, etc.5 before, beforehand, προαισθάνομαι, προγίγνομαι, προκαταλαμβάνω, etc.; of foresight, προνοέω, προοράω.E Etymology: cf. Lat. προ?πρόX-, Slav. pro-, Skt. pra-, etc., in compounds. -
9 εἰμί
εἰμί, ich bin; Wurzel ἘΣ; praes. 1. Pers. εἰμί, ἐμμί, Sapph. frg. bei Longin. 10, 2 u. Theocr. 20, 32; 2. εἰ, ion. u. ep. εἶς, dor. u. ep. ἐσσί, enklit., wie auch εἶς gebraucht ist, Od. 4, 611; 3. ἐστί, dor. u. äol. ἐντί, Theocr. 1, 17; Inscr.; plur. 1. ἐσμέν, ion. u. ep. εἰμέν, wie Pind. P. 3, 60; sonst dor, εἰμές, Theocr. 2, 5; ἐμέν, Callim. frg. 294; 2. ἐστέ, 3. εἰσί, ion. ἔᾱσι, dor. ἐντί, Theocr. 5, 109; conj. ὦ, ep. ἔω u. s. w., ep. gedehnt εἴω, εἴῃς, εἴῃ, ἔῃσϑα Hes. O. 312, ᾖσι, 3. sing., ib. 292; opt. εἴην u. s. w., ep. ἔοιμι, ἔοι, Her. 7, 6; εἴησϑα, Theogn. 715; imp. ἴσϑι, u. aus dem med. ἔσσο, Od. 1, 392 u. Sapph. frg. bei Dion. Hal. C. V. 23, Sp. auch ἔσο, 3. ἔστω, auch ἤτω, bes. Sp., wie N. T.; 3. plur. ἔστωσαν, ἔστων u. ὄντων, Plat. Legg. IX, 879 b, dor. ἐόντω, Inscr. 1704 u. öfter. – Inf. εἶναι, ep. ἔμμεν u. ἔμμεναι, auch ἔμεν, ἔμεναι, dor. auch ἦμεν, Theocr. 11, 50; ἦμες, 8, 73; εἶμεν bei Thuc. 5, 77; εἴμεναι, megarisch, Ar. Ach. 775. – Part. ὤν, οὖσα, ὄν, ep. u. ion. ἐών, dor. ἐοῖσα, Theocr. 2, 64; εὖντα, 2, 3; – impf. ἦν, ep. ἔον, Il. 23, 643, so auch 11, 762 bei Bekker für ἔην; ἔσκον oft; ion. auch ἔα, ἔας, verlängert ἦα, 3. ἦεν; auch ἔην u. ἤην, 2. ἦς, gew. ἦσϑα u. poet. ἔησϑα; ἦμες, wir waren, Theocr. 14, 29; ἦσαν, ion. u. dor. ἔσαν, auch ἔσσαν, Pind. Ol. 9, 57; aus dem med. ἤμην, Xen. Cyr. 6, 1, 9 u. Lys. 7, 34; die anderen Personen in guter Attischer Prosa nicht; bei Homer εἴατο (= ἦντο) Iliad. 15, 10. 24, 84 Odyss. 20, 106, var. lect. εἵατο (= ἧντο), s. Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 331; – fut. ἔσομαι, ep. ἔσσομαι, auch Pind. P. 8, 108, wie ἔσσεται, H. Pind., u. ἐσσεῖται, Il. 2, 393. 13, 317, wie Theocr. 7, 67, ἐσσῇ, 2. Perf., 10, 5; ἔσται Pind. P. 4, 63 u. sonst gew.; part. ἐσόμενος, ep. u. dor. ἐσσόμενος. – Adj. verb. ἐστέον. – Der ganze ind. praes. mit Ausnahme von εἶ ist inklinationssähig u. wird inklinirt, wenn εἰμί logische Copula ist; ἔστι wird auch im Anfang des Satzes u. nach εἰ, εἴπερ, ὅτι, ὡς, οὐκ, μή, καί, ἆρα (ἆρ'), ἀλλά (ἀλλ'), δέ (δ') und dem apostrophirten τοῠτ' geschrieben, nicht nach τοῠτο, τοῠτ' ἔστι, τοῠτό ἐστι. – 1) vorhanden sein, existiren, von Hom. an überall; – a) wirklich sein, im Ggstz des Scheinens; οὐ γὰρ δοκεῖν ἄριστος ἀλλ' εἶναι ϑέλει Aesch. Spt. 552; Xen. Cyr. 8, 1, 41; Thuc. 1, 10 διπλασίαν τὴν δύναμιν εἰκάζεσϑαι ἢ ἔστιν, als sie wirklich ist; τοῠτο ὃ ἔστι, das wahre Sein, Plat. Phaed. 75 b u. öfter; bes. im partic. ὁ ἐὼν λόγος, der wahre, Her. 1, 95. 116, u. τὸ ὄν, das wahrhaft Seiende, οὐ παρὰ τὰ ὄντα δοξάζοντες Plat. Phaedr. 262 b; τὰ ὄντα ἀπαγγέλλειν Thuc. 7, 8, die Wahrheit melden; Xen. An. 4, 4, 15; τῷ ἐόντι χρῆσϑαι, die Wahrheit sagen, Her. 1, 30; ὑπόϑεσιν παριστάντες ὑμῖν οὐχὶ τὴν οὖσαν, nicht die wirkliche, Dem. 3, 1; τὰ ὄντα, das Vorhandene, die ganze Schöpfung, aber auch = οὐσία, χρήματα, das Vermögen, Xen. An. 7, 8, 22 Cyr. 3, 1, 3 Plut. Anton. 24; τῷ ὄντι, in der That, wirklich, wahrhaft, τὰ τῷ ὄντι δίκαια Plat. Phaedr. 260 a; ἡ τῷ ὄντι ξυγγένεια Henez. 244 a; verstärkt ὡς ἀληϑῶς τῷ ὄντι, Phaed. 66 c; vgl. Xen. Conv. 2, 24. – b) leben; εἰ δέ κε τεϑνηῶτος ἀκούσῃς μηδ' ἔτ' ἐόντος, daß er nicht mehr lebt, Od. 1, 289; οὐ δὴν ἦν, er lebte nicht lange, Il. 6, 151; ἔτι εἰσί, sie sind noch am Leben, Ot. 15, 432 u. öfter; die Götter αἰὲν ἐόντες, die Nachkommen ἐσσόμενοι, die Lebenden οἱ ὄντες, Pol. 9, 29, 2. Oft so Tragg., Νέστωρ ὁ Πύλιος ἔστιν Soph. Phil. 420; οἵδ' οὐκέτ' εἰσί Eurip. Med. 1370; οὐκέτ' εἴμ' ἐγώ Ar. Ach. 1148; Her. 3, 65; ὁ οὐκ ὤν, der Todte, Thuc. 2, 44. Vollständiger, ἐν φάει, μετὰ ζώντων εἶναι, Soph. Phil. 413. 1296; Eur. Hec. 1214; auch von Sachen, ὄλωλεν, οὐδ' ἔτ' ἔστι Τροία Troad. 1290; ὧν ὑπομνήματα ἦσαν ὄντες οἱ στέφανοι, das Bestehen der Kränze, Dem. 22, 74. – c) fortdauern, fortbestehen; ὡς ἔστιν ἡ ψυχὴ ἀποϑανόντος τοῦ ἀνϑρώπου Plat. Phaed. 70 b; vgl. Conv. 190 b; ὁ νῠν ἔτι ὤν Prot. 316 d; übh. dauern, ἕως ἂν ὁ πόλεμος ᾖ Thuc. 1, 58; ζώντων Ἀϑηναίων καὶ ὄντων Dem. 18, 72. – d) Oft mit einem relativ. verbunden, εἰσὶν οἵ, es giebt Leute, welche, d. h. einige, manche, οὐκ ἔστιν ὅστις πλὴν ἐμοῠ κείραιτό νιν, es giebt nicht Einen, der, d. i. keiner außer mir, Aesch. Ch. 670, wie οὐκ ἔσϑ' ὃς σῆς γε κύνας κεφαλῆς ἀπαλάλκοι, Od., u. so Folgde überall; οὐκ ἔστιν ὅτῳ μείζονα μοῖραν νείμαιμι Aesch. Prom. 291; ἔσϑ' ὅτε, bisweilen, Soph. Ai. 56; Pind. frg. 172; τὸ γὰρ λευκὸν τῷ μέλανι ἔστιν ὅπῃ (in gewisser Beziehung) ἔοικε Plat. Prot. 331 d; ἔστιν ὁπόϑεν Phil. 53 a; ἔστιν ἔνϑα Xen. Cyr. 7, 4, 15; οὐκ ἔστιν, ὅτου ἕνεκα, es ist kein Grund, weswegen, An. 2, 5, 23; ἔσϑ' ὅπως, auf irgend eine Art, Plat. Rep. VI, 493 e; οὐκ ἔσϑ' ὅπως Pind. frg. 33; Her. 7, 102; οὐκ ἔσϑ' ὅπως οὐκ ἐπιϑήσεται, es ist nicht möglich, daß nicht, d. i. nothwendiger Weise, Xen. An. 2, 4, 3; vgl. οὐ γὰρ ἔσϑ' ὅπου μ' όλεῖς Soph. O. R. 448; häufig steht ἔστιν auch bei folgdm plur., ἔστιν οὓς ἐπαινῶ, einige, Plat. Prot. 346 e; ἔστιν ὅτε καὶ οἷς βέλτιον τεϑνάναι ἢ ζῆν, für einige u. zuweilen, Phaed. 62 a; αὐχμοὶ ἔστι παρ' οἷς μεγάλοι, bei einigen, Thuc. 1, 23; πλὴν Ἀχαιῶν καὶ ἔστιν ὧν ἄλλων ἐϑνῶν 3, 92; vgl. τῶν ποταμῶν ἔστι τῶν Her. 7, 187. Hieran kann man das sogen. schema Pindaricum reihen, wo vor einem dual. oder plur. der sing. steht, ἦν δ' ἀμφίπλεκτοι κλίμακες Soph. Tr. 517; εἰ δ' ἔστι δίττω τὼ βίω Plat. Gorg. 560 d; ἔστι – ἄρχοντές τε καὶ δῆμος Rep. V, 462 e; ἦν ἄρα κἀκεῖνοι ταλακάρδιοι ep. bei Aesch. 3, 184. – Ueber ἄρ' ἦν vgl. ἄρα. – e) Mit dem dat. der Person, ἔστι μοι, es ist für mich da, ich habe, besitze; ἓξ δέ οἱ υἷες ἔασιν Il. 24, 399; πρὸ τοῠ μὲν αἰδὼς ἦν ἐμοὶ λέγειν τάδε, ich scheute mich, Aesch. Ag. 1177; ἦν ἧμιν Λάϊός ποϑ' ἡγεμών Soph. O. R. 103; ἔστι τέκνα καὶ τῷδε Eur. Hec. 340; σκεψώμεϑα τί τοῠτ' ἔσται τῇ πόλει, was dies dem Staate nützen soll, Dem. 20, 20; ἔφασαν σφίσι τε καὶ Ἀϑηναίοισι εἶναι οὐδὲν πρῆγμα, sie hätten mit den Athenern Nichts zu schaffen, Her. 5, 84; vgl. Dem. 18, 283: τί τῷ νόμῳ καὶ βασάνῳ 29, 36. – Hierher gehört die Vrbdg mit dem dat. des partic., bes. der Verba wollen, wünschen, ἐμοὶ δέ κεν ἀσμένῳ εἴη, es würde mir lieb sein, Il. 14, 108; ἐμοὶ βουλομένῳ ἦν (s. βούλομαι); ἦν αὐτῷ προςδεχομένῳ, = προςεδέχετο, Thuc. 6, 46; ἔστι μοι ἡδομένῳ Antiph. 6, 8. – f) ἔστι mit folgdm inf., es findet Statt, ist möglich, geht an, εἴ τί που ἔστι, wenn es möglich ist, Od. 4, 193; bes. mit der Negation, οὐκ ἔστι Διῒ μάχεσϑαι, man kann nicht mit Zeus kämpfen, Il. 21, 193; vgl. 13, 786. 15, 556. 20, 97; οὐκ ἔστ' οὐδ' ἔοικε τεὸν ἔπος ἀρνήσασϑαι 14, 212; οὔ πως ἔστι, Od. 5, 137; οὐδέ πη ἔστιν, Il. 6, 267. 24, 71; ϑάλασσα δ' οὐκ ἔτ' ἦν ἰδεῖν, war nicht mehr zu sehen, Aesch. Pers. 411; οὐκ ἔστι πέρσαι σοι τὸ Δαρδάνου πέδον Soph. Phil. 69; oft mit der Negation. auch mit folgdm ὥστε, ἆρ' ἔστιν ὥστε κἀγγύϑεν ϑέαν λαβεῖν 652; vgl. Eur. Hipp. 705; περὶ ὧν ἰδόντι μόνον ἐστὶν εἰδέναι Plat. Theaet. 201 b; ἄλλα μυρί' ἂν εἴη λέγειν, man könnte viel Anderes sagen, Polit. 271 e; ἐδόκει τὸ ἀπάγειν οὐκ εἶναι ἄνευ πολλῶν νεκρῶν, schien ohne großen Verlust nicht möglich, Xen. An. 5, 2, 9; ἔστι μὲν – ἔστι δέ entspricht sich so, Plat. Theaet. 192 e; Xen. Cyr. 1, 6, 11; vgl. Od. 15, 391. – Zuweilen folgt der acc. c. inf., οὔπως ἔστιν – μεϑ' ὑμῖν δαίνυσϑαί τ' ἀκέοντα Od. 2, 310; ἁδόντα δ' εἴη με τοῖς ἀγαϑοῖς ὁμιλεῖν Pind. P. 2, 90; ἦ γάρ ποτ' ἔστιν ἐκπεσεῖν ἀρχῆς Δία Aesch. Prom, 759; vgl. Pers. 100; οὐκ ἔστι τοὺς ϑανόντας ἐς φάος μολεῖν Eur. Alc. 1079; τὰς ναῦς οὐκ ἔστιν ἀνελκύσαντας διαψῠξαι Thuc. 7, 12; der dat., ἔστι δὲ τερπομένοισιν ἀκούειν, Od. 15, 393. – Oft οὐκ ἔστι, οὐκ ἔστι ταῠτα, das geht nicht an, ist nicht möglich; – das partic., ἐκβῆναι οὐκ ὄν, da es nicht anging, Dem. 50, 22; vgl. χαλεπὸν ὄν, obgleich es schwer ist, 55, 35. – 2) sein als Copula, überall. Zu bemerken sind die Fälle, – a) wo das adv. dabei steht u. εἶναι eigentlich die Existenz, das adv. eine Modification derselben ausspricht; οὕτω πη τάδε, γ' ἐστὶ – ὡς ἀγορεύεις, so verhält es sich, Il. 24, 373; οὐδὲ Λυκόοργος δὴν ἦν 6, 130; διαγνῶναι χαλεπῶς ἦν ἄνδρα ἕκαστον 7, 424; Κουρήτεσσι κακῶς ἦν Il. 9, 551. Seltener in Prosa; ἡ διακομιδὴ ἀσφαλέως ἡμῖν ἔσται Her. 3, 134; ὁποτέρως ἔσται, ἐν ἀδήλῳ Thuc. 1, 78; ἔλασσον εἶναι, im Nachtheil stehen, 6, 88; vgl. 5, 23; διαφερόντως εἶναι Plat. Legg. X, 892 c. Häufig καλῶς εἶναι, Xen. An. 4, 3, 8. 7, 3, 43. Davon zu unterscheiden sind die adv., welche die Stelle fehlender adj. vertreten, ἐγγύς, πόῤῥω, ἐμποδὼν εἶναι u. ä. – b) das partic. ὤν entspricht oft dem deutschen als, wenn es eine Apposition anfügt, τοιοῦτος ὤν, als ein solcher, bes. häufig bei Altersbestimmungen u. wenn ein Substantiv od. Adjectiv mit einem Particip verbunden werden soll, ἀνὴρ συμφορῇ ἐχόμενος καὶ οὐ καϑαρὸς χεῖρας ἐών Her. 1, 35. – c) mit Participien bildet es nicht selten Umschreibungen, in denen aber der Begriff des Seins von dem des Verbums aus einander zu halten ist, c. praes., Ὀρέστης φεύγων ἐστί, ist ein Fliehender, auf der Flucht, nicht = φεύγει, Aesch. Ch. 134, wie αἰδόμενός τις ἔστω Eum. 519, Einer, der im Zustande des Scheu Empfindenden verharrt; ὅτοις τάδ' ἔστ' ἀρέσκοντα Soph. O. R. 274; οὐδέν ἐστ' ἀπόν 1285; ἦ γὰρ εἴην οὐκ ἂν εὖ φρονῶν Ai. 1309; δρῶν γὰρ ἦν τοιαῦτά με 1303; ἐμοὶ μὲν ἥδ' ὁδὸς ἔσται μέλουσα Phil. 1435. – Anders mit dem Artikel, τίς δ' ἦν ὁ ἔχων, wer war der, der da hatte, der Besitzer, Xen. Cyr. 7, 2, 28; ἔσται ὁ κρίνων, der Richter 2, 3, 12; τίς ἔσται οὑπικωλύσων τάδε; Soph. Phil. 1226; ὅστις ἦν ἐκεῖνον ὁ κτανών O. R. 140; αὐτὸς ἦν ὁ μαρτυρῶν, der Zeuge, Aesch. Eum. 765; Suppl. 566 u. A. – Ganz verschieden, wo das Particip für sich zu nehmen, wie Xen. καὶ ἐνϑάδ' εἰμὶ σὺν πολλῷ φόβῳ διάγων, ich bin hier, u. zwar mit großer Furcht, An. 3, 3, 2. – Καὶ τί ποτ' ἐστὶν οὗτος ἐκείνου διαφέρων, anders als διαφέρει, worin ist er (dauernd) unterschieden, Plat. Gorg. 500 c; ἔστι δὲ ὄντως ὄν Legg. X, 894 a; vgl. Her. 3, 49. 108. – Am häufigsten c. part. perf.; τετληότες εἰμέν Il. 5, 873; εἰ δ' ἦν τεϑνηκώς Aesch. Ag. 843; ἐκ πατρὸς μέν εἰμι Τελαμῶνος γεγώς Soph. Ai. 1278; τίς χρόνος τοῖςδ' ἐστὶν ἐληλυϑώς O. R. 735; ὧν πρότερον ἐπιστήμην εἰληφότες ἦμεν Plat. Phaed. 76 b; πόσον ἁμάρτημα φῂς εἶναι γεγονὸς ἡμῖν Crat. 274 e; δεδρακότες εἰσίν Thuc. 3, 68; βεβοηϑηκότες ἦσαν Xen. An. 6, 2, 24; im pass., ὡς ἕκαστος ἦν τεταγμένος Aesch. Pers. 373; ὁϑούνεκ' ἔσοιϑ' ἅμ' ὠρφανισμένος Soph. Tr. 937. – C. part. aor., προδείσας εἶμί Soph. O. R. 90; οὐ σιωπήσας ἔσει 1146; τίν' αὐδὴν τήνδε γηρυϑεῖσ' ἔσῃ Aesch. Suppl. 455; κατακανόντες ἔσεσϑε Xen. An. 7, 6, 36. – 3) Dieses sein wird mit dem gen. u. mit vielen Präpositionen zur genauern Bestimmung des Prädicats verbunden: – a) mit dem gen., zunächst die Abkunft od. Abstammung auszudrücken; πατρὸς δ' εἴμ' ἀγαϑοῖο, αἵματός εἰς ἀγαϑοῖο, von gutem Vater, aus gutem Geblüt, Od. 4, 611; ὢν ἐλευϑέρου πατρός Aesch. Ch. 902; πατρὸς μὲν οὖσα γένεσιν Εὐρύτου Soph. Ir. 379; τίνος εἶ σπέρματος πατρόϑεν O. C. 214; γένος μέν εἰμι τῆς περιῤῥύτου Σκύρου Phil. 239; sonst mit ἐκ, z. B. ἐκ Παιονίης Il. 21, 154; ἐξ ἐλευϑέρων ἀνδρῶν Soph. Tr. 300; vgl. ἐκ; – πατρὸς τίνος ἐστὶ καὶ μητρός; Plat. Conv. 203 a; οἰκίας μεγάλης καὶ εὐδαίμονος Prot. 316 b, aus einem großen Hause; so ἀπό Plat. Conv. 181 b, ἐκ Gorg. 471 a; – πόλεως ἐλαχίστης, μεγίστης εἶ, Thuc. 4, 59 Xen. An. 7, 3, 19; vgl. Thuc. 3, 70; Xen. An. 3, 1, 13; – ἐνϑυμήϑητε ἃ ἔσται ἐντεῠϑεν, was daraus entstehen wird, 7, 1, 25. – Auch = bestehen aus, ἡ κρηπίς ἐστι λίϑων μεγάλων Her. 1, 93. – b) mit dem gen., zur Bezeichnung einer Pflicht, Eigenthümlichkeit u. dgl., es ist die Sache; οὔτοι γυναικός ἐστιν ἱμείρειν μάχης Aesch. Ag. 914; vgl. Spt. 212; τό γ' αἴνιγμα οὐχὶ τοὐπιόντος ἦν ἀνδρὸς διειπεῖν, es konnte nicht der Erste Beste lösen, Soph. O. R. 393; σωφρόνων ἐστί Thuc. 1, 120; ἆρ' οὖν παντὸς ἀνδρός ἐστιν ἐκλέξασϑαι Plat. Gorg. 500 a; τῶν νικώντων τὸ ἄρχειν ἐστίν, das Herrschen kommt den Siegern zu, Xen. An. 2, 1, 4; τὸ ναυτικὸν τέχνης ἐστί Thuc. 1, 142, erfordert Kunst; ἔστιν ὁ πόλεμος οὐχ ὅπλων τὸ πλέον, ἀλλὰ δαπάνης 1, 83; vgl. 5, 9; αὐτὸ τὸ σιγᾶν ὁμολογοῠντός ἐστί σου, verräth, daß du es zugiebst, Eur. I. A. 1151. Sprichwörtlich οὐ παντὸς ἀνδρὸς εἰς Κόρινϑόν ἐσϑ' ὁ πλοῠς, nicht Jeder kann nach Korinth fahren; τὸ ἐπιτιμᾶν παντὸς εἶναι, tadeln könne Jeder, Dem. 1, 16. – c) mit dem gen., das Eigenthum ausdrückend u. die Unterwürfigkeit; Τροίαν Ἀχαιῶν οὖσαν Aesch. Ag. 260; πόλις γάρ ἐστι πᾶσα τῶν ἡγουμένων Soph. Phil. 386; τὸ κράτος ἐστὶ τοῦ βασιλέος Her. 3, 117; Κοτύωρα ἦν ἐκείνων Xen. An. 5, 5, 7; ἔλαϑον ὄντες ἀεὶ τῶν ἐπιϑεμένων Plat. Polit. 307 c, eine Beute derer, die sie angriffen; vgl. Gorg. 508 d; μήτε συγγνώμης μήτ' ἄλλου μηδενός εἰσιν, ἀλλ' ἢ τοῠ πλείονος, sondern nur dem Gewinn ergeben, nehmen weder auf Mirleid noch sonst Etwas Rücksicht, Dem. 37, 53. Häufig ἑαυτοῦ εἶναι, sein eigener Herr sein. – Hieran reiht sich οὐδετέρων ὄντες, neutral, Thuc. 5, 84; τῆς αὐτῆς γνώμης εἶναι 5, 46; τούτου τοῠ τρόπου πώς εἰμ' ἀεί Ar. Plut. 246; εἶ γὰρ τῶν φίλων 345, gehörst zu den Freunden; Ἀϑηναῖοί εἰσι τῶν ἡγουμένων, gehören zu den Anführern, Plat. Prot. 324 c; ἔστι γὰρ δὴ τῶν καλλίστων σοφία Conv. 204 b; ἅτε τοῠ Ἀπόλλωνος ὄντες, dem Apollo geweiht, Phaed. 75 b; ἔστι τῶν αἰσχρῶν, es gehört zu den schimpflichen Dingen, ist schimpflich, Dem. 2, 2. – Auch das Alter wird so bezeichnet, εἶναι ἐτῶν τριάκοντα, von dreißig Jahren sein, Xen. Hell. 3, 1, 14; vgl. Her. 1, 26. – d) ἔκ τινος εἶναι, s. ἐκ, bestehen; ἐξ ὀνομάτων μόνον οὐκ ἔστι ποτὲ λόγος Plat. Soph. 262 a; ἐκ πολλῶν μερῶν ὄν, daraus bestehend, 245 b; – δ ιὰ φόβου εἶναι, = φοβεῖσϑαι u. ä., s. διά; – εἴς τινα, sich auf Einen beziehen; ἐλπίδες εἰς τὸν ἔπειτα χρόνον οὖσαι Plat. Phil. 39 e; Alc. I, 126 a; – ἐν τινι, häufige Umschreibung, ἐν ὀργῇ εἶναι = ὀργίζεσϑαι, wie versari; ἐν τῇ τέχνῃ εἶναι, s. ἐν; – εἰ γὰρ ἐν τούτῳ εἴη, wenn es daran läge, Plat. Prot. 310 e; ἐπί τινι εἶναι, s. ἐπί; – μετά τινος u. σύν τινι, wie ἀμφί u. περί τινι εἶναι, s. diese Präpositionen. – 4) In vielen Vrbdgn liegt in εἶναι mehr als das bloße sein: – a) bedeu ten; τὸ γὰρ εἴρειν λέγειν ἐστί Plat. Crat. 398 d; οὐκοῠν τὸ ἐν ὄχλῳ τοῦτό ἐστιν ἐν τοῖς μὴ εἰδόσιν Gorg. 459 a; οἱ δοκοῠντες εἶναί τι, die sich Etwas zu sein dünken, vgl. οὐδὲν εἴμ' ἄρα, Ar. Vesp. 997; Xen. Cyr. 6, 2, 8; τὰ δὶς πέντε δέκα ἐστίν, zweimal fünf macht zehn. Bes. τοῠτ' ἔστιν, das heißt, bedeutet; ὅπερ ἐστί, was soviel bedeutet wie, Plut. Popl. 17. – b) sich befinden, aufhalten, Thuc. u. A. – c) entstehen, sich ereignen u. dgl.; ὅϑεν τὰ δεινὰ πλήγματ' ἦν γενειάδων Eur. I. T 1366; αὐτίκα βοὴ ἦν Thuc. 3, 22; τί οὖν ἦν τοῦτο; wie kam das? Plat. Phaed. 58 a; ἔσται τοίνυν σοι, ἐὰν ἐμοὶ συνῇς, ἀπιέναι βελτίονι γεγονότι Prot. 318 a; vgl. Gorg. 455 d; πόϑεν γὰρ ἔσται βιοτά; Soph. Phil. 1160, woher soll Lebensunterhalt kommen? ἔσται ταῦτα, das soll geschehen, Plat. Theaet. 194 d; ὡς δ' ἦσαν ἐμβολαὶ δοράτων Plut. Coriol 9. – 5) Pleonastisch tritt εἶναι scheinbar hinzu in Vrbdgn, wie τόν ποτέ οἱ Κινύρης δῶκε ξεινήϊον εἶναι, Il. 11, 20, er gab es ihm, daß es ihm ein Gastgeschenk sei, zum Gastgeschenke; bes. bei nennen, μάτρωος δ' ἐκάλεσσέ μιν ἰσώνυμον ἔμμεν Pind. Ol. 9, 64, nannte ihn, so daß er denselben Namen hatte; σοφιστὴν δή τοι ὀνομάζουσι τὸν ἄνδρα εἶναι Plat. Prot. 311 e; στρατηγὸν ἀπεδέξαντο αὐτέων εἶναι Μελάνϑιον Her. 5, 97; auffallender in absoluten, bes. einschränkenden Zwischensätzen, ἐγὼ δὲ τούτοις ἅπασι κατὰ τοῠτο εἶναι οὐ ξυμφέρομαι, in dieser Beziehung, Plat. Prot. 317 a; τὸ κατὰ τοῠτον εἶναι Xen. An. 1, 6, 9, wenigstens was ihn betrifft; τὸ μὲν τήμερον εἶναι, für heute, Plat. Crat. 396 e; ἐάσωμεν τὸ νῠν εἶναι, für jetzt, Rep. VI, 506 e; Xen. An. 3, 2, 37 Cyr. 5, 3, 42; τὸ μὲν ἐπ' ἐκείνοις εἶναι ἀπολώλατε Hell. 3, 5, 9; τόγε ἐπ' ἐκείνῳ εἶναι ἐσώϑης Lys. 13, 58; τὸ ἐπ' ἐμοὶ εἶναι, so viel an mir liegt, Thuc. 8, 48; τὸ παρὰ τῶν εἰδότων εἰς δύναμιν εἶναι γεγραμμένα Plat. Polit. 300 c, nach Vermögen. Bes. häufig ἑκὼν εἶναι, s. d. W. – Ueber die Auslassungen der Copula εἶναι sind die Grammatiken und für Homer besonders Lehrs Aristarch. ed. 2 p. 364 zu vergleichen. Derselbe p. 344 über Formen von εἶναι zu Anfang des Verses.
-
10 εἰμί
εἰμί, ich bin; (1) vorhanden sein, existieren. (a) wirklich sein, im Ggstz des Scheinens; διπλασίαν τὴν δύναμιν εἰκάζεσϑαι ἢ ἔστιν, als sie wirklich ist; τοῠτο ὃ ἔστι, das wahre Sein; ὁ ἐὼν λόγος, der wahre, u. τὸ ὄν, das wahrhaft Seiende; τὰ ὄντα ἀπαγγέλλειν, die Wahrheit melden; τῷ ἐόντι χρῆσϑαι, die Wahrheit sagen; ὑπόϑεσιν παριστάντες ὑμῖν οὐχὶ τὴν οὖσαν, nicht die wirkliche; τὰ ὄντα, das Vorhandene, die ganze Schöpfung, aber auch = οὐσία, χρήματα, das Vermögen; τῷ ὄντι, in der Tat, wirklich, wahrhaft. (b) leben; εἰ δέ κε τεϑνηῶτος ἀκούσῃς μηδ' ἔτ' ἐόντος, daß er nicht mehr lebt; οὐ δὴν ἦν, er lebte nicht lange; ἔτι εἰσί, sie sind noch am Leben; die Götter αἰὲν ἐόντες, die Nachkommen ἐσσόμενοι, die Lebenden οἱ ὄντες; ὁ οὐκ ὤν, der Tote. Vollständiger, ἐν φάει, μετὰ ζώντων εἶναι; auch von Sachen; ὧν ὑπομνήματα ἦσαν ὄντες οἱ στέφανοι, das Bestehen der Kränze. (c) fortdauern, fortbestehen; übh. dauern. (d) Oft mit einem relativ. verbunden, εἰσὶν οἵ, es gibt Leute, welche, d. h. einige, manche, οὐκ ἔστιν ὅστις πλὴν ἐμοῠ κείραιτό νιν, es gibt nicht einen, der, d. i. keiner außer mir; ἔσϑ' ὅτε, bisweilen; οὐκ ἔστιν, ὅτου ἕνεκα, es ist kein Grund, weswegen; ἔσϑ' ὅπως, auf irgend eine Art; οὐκ ἔσϑ' ὅπως οὐκ ἐπιϑήσεται, es ist nicht möglich, daß nicht, d. i. notwendiger Weise; ἔστιν ὅτε καὶ οἷς βέλτιον τεϑνάναι ἢ ζῆν, für einige u. zuweilen; αὐχμοὶ ἔστι παρ' οἷς μεγάλοι, bei einigen. (e) Mit dem dat. der Person, ἔστι μοι, es ist für mich da, ich habe, besitze; πρὸ τοῠ μὲν αἰδὼς ἦν ἐμοὶ λέγειν τάδε, ich scheute mich; σκεψώμεϑα τί τοῠτ' ἔσται τῇ πόλει, was dies dem Staate nützen soll; ἔφασαν σφίσι τε καὶ Ἀϑηναίοισι εἶναι οὐδὲν πρῆγμα, sie hätten mit den Athenern Nichts zu schaffen. Verba wollen, wünschen, ἐμοὶ δέ κεν ἀσμένῳ εἴη, es würde mir lieb sein. (f) ἔστι mit folgdm inf., es findet statt, ist möglich, geht an, εἴ τί που ἔστι, wenn es möglich ist; bes. mit der Negation, οὐκ ἔστι Διῒ μάχεσϑαι, man kann nicht mit Zeus kämpfen; ϑάλασσα δ' οὐκ ἔτ' ἦν ἰδεῖν, war nicht mehr zu sehen; ἄλλα μυρί' ἂν εἴη λέγειν, man könnte viel anderes sagen; ἐδόκει τὸ ἀπάγειν οὐκ εἶναι ἄνευ πολλῶν νεκρῶν, schien ohne großen Verlust nicht möglich; ἔστι μὲν ἔστι δέ entspricht sich so. Oft οὐκ ἔστι, οὐκ ἔστι ταῠτα, das geht nicht an, ist nicht möglich; ἐκβῆναι οὐκ ὄν, da es nicht anging; χαλεπὸν ὄν, obgleich es schwer ist. (2) sein als Copula, überall. (a) wo das adv. dabei steht u. εἶναι eigentlich die Existenz, das adv. eine Modification derselben ausspricht; οὕτω πη τάδε, γ' ἐστὶ ὡς ἀγορεύεις, so verhält es sich; ἔλασσον εἶναι, im Nachteil stehen. (b) das partic. ὤν entspricht oft dem deutschen als, wenn es eine Apposition anfügt, τοιοῦτος ὤν, als ein solcher, bes. häufig bei Altersbestimmungen. (c) mit Participien bildet es nicht selten Umschreibungen, in denen aber der Begriff des Seins von dem des Verbums aus einander zu halten ist, Ὀρέστης φεύγων ἐστί, ist ein Fliehender, auf der Flucht; αἰδόμενός τις ἔστω, einer, der im Zustande des Scheu Empfindenden verharrt. Anders mit dem Artikel, τίς δ' ἦν ὁ ἔχων, wer war der, der da hatte, der Besitzer; ἔσται ὁ κρίνων, der Richter; αὐτὸς ἦν ὁ μαρτυρῶν, der Zeuge. Ganz verschieden, wo das Particip für sich zu nehmen, wie καὶ ἐνϑάδ' εἰμὶ σὺν πολλῷ φόβῳ διάγων, ich bin hier, u. zwar mit großer Furcht. (3) Dieses sein wird mit dem gen. u. mit vielen Präpositionen zur genauern Bestimmung des Prädicats verbunden. (a) mit dem gen., zunächst die Abkunft od. Abstammung auszudrücken; πατρὸς δ' εἴμ' ἀγαϑοῖο, αἵματός εἰς ἀγαϑοῖο, von gutem Vater, aus gutem Geblüt; οἰκίας μεγάλης καὶ εὐδαίμονος, aus einem großen Hause; ἐνϑυμήϑητε ἃ ἔσται ἐντεῠϑεν, was daraus entstehen wird. Auch = bestehen aus. (b) mit dem gen., zur Bezeichnung einer Pflicht, Eigentümlichkeit u. dgl., es ist die Sache; τό γ' αἴνιγμα οὐχὶ τοὐπιόντος ἦν ἀνδρὸς διειπεῖν, es konnte nicht der erste Beste lösen; τῶν νικώντων τὸ ἄρχειν ἐστίν, das Herrschen kommt den Siegern zu; τὸ ναυτικὸν τέχνης ἐστί, erfordert Kunst; αὐτὸ τὸ σιγᾶν ὁμολογοῠντός ἐστί σου, verrät, daß du es zugibst. Sprichwörtlich οὐ παντὸς ἀνδρὸς εἰς Κόρινϑόν ἐσϑ' ὁ πλοῠς, nicht jeder kann nach Korinth fahren; τὸ ἐπιτιμᾶν παντὸς εἶναι, tadeln könne jeder. (c) mit dem gen., das Eigentum ausdrückend u. die Unterwürfigkeit; ἔλαϑον ὄντες ἀεὶ τῶν ἐπιϑεμένων. eine Beute derer, die sie angriffen: μήτε συγγνώμης μήτ' ἄλλου μηδενός εἰσιν, ἀλλ' ἢ τοῠ πλείονος, sondern nur dem Gewinn ergeben, nehmen weder auf Mitleid noch sonst etwas Rücksicht; ἑαυτοῦ εἶναι, sein eigener Herr sein; εἶ γὰρ τῶν φίλων, gehörst zu den Freunden; Ἀϑηναῖοί εἰσι τῶν ἡγουμένων, gehören zu den Anführern; ἅτε τοῠ Ἀπόλλωνος ὄντες, dem Apollo geweiht; ἔστι τῶν αἰσχρῶν, es gehört zu den schimpflichen Dingen, ist schimpflich. Auch das Alter wird so bezeichnet, εἶναι ἐτῶν τριάκοντα, von dreißig Jahren sein. (d) ἔκ τινος εἶναι, s. ἐκ, bestehen; ἐκ πολλῶν μερῶν ὄν, daraus bestehend; εἴς τινα, sich auf einen beziehen; ἐν τινι, häufige Umschreibung, ἐν ὀργῇ εἶναι = ὀργίζεσϑαι, wie versari; εἰ γὰρ ἐν τούτῳ εἴη, wenn es daran läge. (4) In vielen Vrbdgn liegt in εἶναι mehr als das bloße sein. (a) bedeuten; οἱ δοκοῠντες εἶναί τι, die sich etwas zu sein dünken; τὰ δὶς πέντε δέκα ἐστίν, zweimal fünf macht zehn. Bes. τοῠτ' ἔστιν, das heißt, bedeutet; ὅπερ ἐστί, was soviel bedeutet wie. (b) sich befinden, aufhalten. (c) entstehen, sich ereignen; ἔσται ταῦτα, das soll geschehen. (5) Pleonastisch tritt εἶναι scheinbar hinzu in Vrbdgn, wie τόν ποτέ οἱ Κινύρης δῶκε ξεινήϊον εἶναι, er gab es ihm, daß es ihm ein Gastgeschenk sei, zum Gastgeschenke; bes. bei nennen, μάτρωος δ' ἐκάλεσσέ μιν ἰσώνυμον ἔμμεν, nannte ihn, so daß er denselben Namen hatte; auffallender in absoluten, bes. einschränkenden Zwischensätzen, ἐγὼ δὲ τούτοις ἅπασι κατὰ τοῠτο εἶναι οὐ ξυμφέρομαι, in dieser Beziehung; τὸ κατὰ τοῠτον εἶναι, wenigstens was ihn betrifft; τὸ μὲν τήμερον εἶναι, für heute; ἐάσωμεν τὸ νῠν εἶναι, für jetzt; τὸ ἐπ' ἐμοὶ εἶναι, so viel an mir liegt -
11 Old
adj.Aged: P. and V. γεραιός, Ar. and V. παλαιός (rare P.), παλαιγενής, V. γηραλεός, γηραιός (rare P.), μακραίων.Of things, worn out: P. and V. παλαιός (rare P.).With masc. subs., V. γέρων; with fem. subs., V. γραῖα.Stale: P ἕωλος.Long existing: P. and V. χρόνιος, V. δηναιός.Obsolete: P. and V. ἀρχαῖος, παλαιός, P. ἕωλος, ἀρχαιότροπος.Old in wealth: V. ἀρχαιόπλουτος.Of old: see Formerly.From of old: P. ἀπὸ παλαιοῦ.How old: indirect P. and V. ἡλίκος.years old: P. ἕπτα ἐτῶν εἶναι (Xen.); see under age.I am thirty-two years old: P. δύο καὶ τριάκοντα ἔτη γέγονα (Dem. 564).Woodhouse English-Greek dictionary. A vocabulary of the Attic language > Old
-
12 δώδεκα
δώδεκα indecl. (Hom.+; ins [Meisterhans3-Schw. 159]; pap [Mayser 316]; et al.) twelve Mt 9:20; Mk 5:25, 42; Lk 2:42 (Plut., Mor. 839a γίνεσθαι ἐτῶν δώδεκα; on Jesus at 12 yrs. of age s. RBultmann, Gesch. d. Syn. Tradition3 ’57, 327f.—At the beginning of the story an external parallel in Ps.-Callisth. 1, 14, 1 ὁ δὲ Ἀλέξανδρος ηὔξανε τῇ ἡλικίᾳ, καὶ γενόμενος δωδεκαέτης μετὰ τοῦ πατρός …) al.; οἱ δ. the twelve (sc. μαθηταί; AscIs 3:13 ἡ τῶν δ. μαθητεία; Orig., C. Cels. 1, 64, 12.—οἱ δ. is to be expanded differently, e.g. Lucian, Jupp. Trag. 26 [12 Olympian deities]; Jos., Vi. 56; Ps.-Clem., Hom. 6, 14) 1 Cor 15:5 (the separation of Judas the informer, for which the v.l. ἕνδεκα would make allowance, does not make it impossible to use the fixed expression ‘the 12’: X., Hell. 2, 4, 23 still speaks of οἱ τριάκοντα, despite the fact that acc. to 2, 4, 19 Critias and Hippomachus have already been put to death; but s. Orig., C. Cels. 2, 65, 6: οἱ δ., τοῦ Ματθίου ἀντὶ τοῦ Ἰοῦδα καταταχθέντος; of Jacob’s sons 7, 7, 30); cp. Mt 10:1f, 5; 11:1; 20:17; 26:14 et al.—1 Clem 43:2; Hm 12, 3, 2; Hs 8, 17, 1f al. Cp. δεκαδύο under δέκα.—RMeye, Jesus and the Twelve ’68, the term ‘the Twelve’ goes back to Jesus; difft. GSchille, Die urchristliche Kollegialmission ’67, of later origin as honorary recognition of the earliest associates of Jesus. S. also the lit. s. on ἀπόστολος and ἐκκλησία, end. EDNT. TW. -
13 ἄρχω
ἄρχω fut. ἄρξω; 1 aor. ἦρξα LXX. Mid.: fut. ἄρξομαι; 1 aor. ἠρξάμην; pf. ἦργμαι (Hom.+) lit. be first.① to rule or govern, w. implication of special status, rule act. w. gen. over someth. or someone (Hom., Hdt. et al.; UPZ 81 col. 2, 18 [II B.C.] as an epithet of Isis: τῶν ἐν τῷ κόσμῳ ἄρχουσα; En 9:7; EpArist 190; Demetr.: 722 Fgm. 1, 12 Jac.; Philo, Congr. Erud. Gr. 6; Just., D. 90, 4; 111, 1) τῶν ἐθνῶν Mk 10:42; Ro 15:12 (Is 11:10). εἰς πόλιν ἄρχουσαν δύσεως into the city that rules over the West ApcPt Rainer 15f. τῶν θηρίων τ. γῆς B 6:12 (cp. Gen 1:26, 28). τῆς περὶ τὴν γῆν διακοσμήσεως ἔδωκεν ἄ. (angels) authority to govern the earth Papias (4).② to initiate an action, process, or state of being, begin mid., except for GMary s. 2aα.ⓐ w. pres. inf. (DHesseling, Z. Syntax v. ἄρχομαι: ByzZ 20, 1911, 147–64; JKleist, Mk ’36, 154–61 Marcan ἤρξατο; GReichenkron, Die Umschreibung m. occipere, incipere u. coepisse: Syntactica u. Stilistica, Festschr. EGamillscheg ’57, 473–75; MReiser, Syntax u. Stil (Mk), ’84, 43–45).α. lit., to denote what one begins to do, in pres. inf. (Polyaenus 3, 9, 40 σφαγιάζειν) λέγειν (Jos., Ant. 8, 276; 18, 289) Mt 11:7; ὀνειδίζειν vs. 20; τύπτειν 24:49; κηρύσσειν 4:17; Mk 5:20; cp. the use of the act. GMar 463 ἀπ̣[ελθὼ]ν ἤ̣ρ̣χεν κη[ρύς]|[σειν τὸ εὐαγγέλι]ο̣ν̣ [κατὰ Μάριαμ] (Levi) went off and began to proclaim [the gospel according to Mary]; παίζειν Hs 9, 11, 5 al.; εἶναι IRo 5:3. Emphasis can be laid on the beginning Lk 15:14; 21:28, Ac 2:4; 11:15, or a contrast can be implied, as w. continuation Mk 6:7; 8:31; IEph 20:1; w. completion Mt 14:30; Lk 14:30; J 13:5; w. an interruption Mt 12:1; 26:22; Ac 27:35.—μὴ ἄρξησθε λέγειν ἐν ἑαυτοῖς don’t even begin to think=do not cherish the unfortunate thought Lk 3:8.β. Oft. ἄ. only means that the pers. in question has been doing something else and that the activity now takes a new turn (GrBar 4:11 ὅταν … ἐξήλθε Νῶε τῆς κιβωτοῦ, ἤρξατο φυτεύειν ‘after Noah left the Ark, he began to beget’) Mt 26:37, 74; Lk 4:21; 5:21; 7:15, 24, 38, 49 al. In such cases it is freq. almost superfluous as an auxiliary, in accordance w. late Semitic usage (Jos., Ant. 11, 131; 200; Dalman, Worte 21f; s. JHunkin, ‘Pleonastic’ ἄρχομαι in the NT: JTS 25, 1924, 390–402). So ὧν ἤρξατο ὁ Ἰης. ποιεῖν Ac 1:1=simply what Jesus did (sim. Lat. coepio).ⓑ abs. (sc. the inf. fr. the context) ἦν Ἰησοῦς ἀρχόμενος ὡσεὶ ἐτῶν τριάκοντα Lk 3:23 prob. Jesus was about 30 years old when he began his work. In ἀρξάμενος Πέτρος ἐξετίθετο (Aesop, Fab. 100 P.=H-H. 102 [Halm 155 ἀχθόμενος] Μῶμος ἀρξάμενος ἕλεγε; X. Eph. 5, 7, 9 ἀρξαμένη κατέχομαι) ἀ. receives its content fr. the foll. καθεξῆς: P. began and explained in order Ac 11:4.ⓒ w. indication of the starting point ἄ. ἀπὸ τότε begin fr. that time Mt 4:17; 16:21; ἄ. ἀπό τινος (Pla. et al., also Arrian, Cyneg. 36, 4; PMeyer 24, 3; Ezk 9:6; Jos., Ant. 7, 255 ἀπὸ σοῦ; in local sense SIG 969, 5; PTebt 526; Jos., Ant. 13, 390) ἀρξάμενος ἀπὸ Μωϋσέως beginning w. Moses Lk 24:27; ἀ. ἀπὸ τῆς γραφῆς ταύτης beginning with this passage of Scripture Ac 8:35; J 8:9; 1 Pt 4:17. Locally Lk 24:47; Ac 10:37. With both starting point and end point given (Lucian, Somn. 15 ἀπὸ τῆς ἕω ἀρξάμενος ἄχρι πρὸς ἑσπέραν; Gen 44:12) ἀπό τινος ἕως τινός: ἀπὸ τ. ἐσχάτων ἕως τῶν πρώτων Mt 20:8; Ac 1:22; local Lk 23:5.—B. 976; 1319. EDNT. DELG. M-M s.v. ἄρχομαι. TW. -
14 ὀκτώ
ὀκτώ indecl. (Hom.+; loanw. in rabb.) eight 9:8. ὀκ. ψυχαί 1 Pt 3:20; ἡμέραι ὀκ. Lk 2:21; cp. 9:28; Ac 25:6. μεθʼ ἡμέρας ὀκ. after eight days J 20:26. ἐξ ἐτῶν ὀκ. for eight years Ac 9:33.—δεκαοκτώ eighteen Lk 13:4, 11. Also δέκα καὶ ὀκ. vs. 16 (B-D-F §63, 2; Rob. 282f). τριάκοντα καὶ ὀκ. thirty-eight J 5:5.—DELG. M-M.
См. также в других словарях:
Ελλάδα - Ιστορία (Αρχαιότητα) — ΠΡΟΪΣΤΟΡΙΑ ΚΑΙ ΑΡΧΑΙΟΤΗΤΑ ΠΡΟΪΣΤΟΡΙΑ (600000 1100 π.Χ.) Σύμφωνα με τα αρχαιολογικά ευρήματα, θεωρείται ότι η ζωή ξεκίνησε στον ελλαδικό χώρο από το 100 000 π.Χ. (Παλαιολιθική εποχή). Όμως, η χρονική περίοδος που ιστορικά παρουσιάζει εξαιρετικό… … Dictionary of Greek
INTRODUCTORES — Graece Ε᾿ισαγωγεῖς dicebantur olim in Sacris Agonibus, per quos in Stadium Athletae introducebantur; memorati Platoni de LL. l. 6. λ῾κανὸς δὲ εἰς ἄρχων αὐτοῖς μὴ ἔλαττον τριάκοντα γεγονὼς ἐτῶν, ἱκανὸς δὲ καὶ περὶ μονῳδίαν εἷς μὴ ἔλαττον ἥ… … Hofmann J. Lexicon universale
αλέξανδρος — I Όνομα μυθολογικών προσώπων. 1. Άλλο όνομα του Πάρη που του δόθηκε επειδή, όταν ήταν μικρός, βοήθησε στη διάσωση των κοπαδιών από επιδρομή ληστών «αλεξήσας ποίμνια», παρέχοντας δηλαδή σε αυτά προστασία. 2. Γιος του Ευρυσθέα, που σκοτώθηκε στον… … Dictionary of Greek
Ελλάδα - Γραμματεία και Λογοτεχνία — ΑΡΧΑΙΑ ΕΛΛΗΝΙΚΗ ΙΣΤΟΡΙΟΓΡΑΦΙΑ H λέξη ιστορία συνδέεται ετυμολογικά με τη ρίζα Fιδ , η οποία σημαίνει «βλέπω», και υπό αυτή την έννοια ιστορία είναι η αφήγηση που προκύπτει από έρευνα βασισμένη στην προσωπική παρατήρηση. Τα κείμενα των αρχαίων… … Dictionary of Greek
τριακονταετής — ές, και τριακονταετής, ες, θηλ. και τριακονταέτις, ιδος, ΝΜΑ, και ιων. τ. τριηκονταέτης, ες, και τριακοντέτης, ες, Α 1. αυτός που έχει διάρκεια τριάντα ετών (α. «τριακονταετής πόλεμος» β. «σπονδαί... τριακονταετεῖς», Ξεν.) 2. (ως επίθ. και ως ουσ … Dictionary of Greek
Geflügelte Worte (Antike) — Alpha und Omega, Anfang und Ende, kombiniert zu einem Buchstaben Diese Liste ist eine Sammlung alt und neugriechischer Phrasen, Sprichwörter und Redewendungen. Sie beschreibt ihren Gebrauch und gibt, wo möglich, die Quellen an. Graeca non… … Deutsch Wikipedia
Tratados entre Roma y Cartago — Relieve de una corbita romana encontrado en las ruinas de Cartago. La disputa en el control del comercio marítimo entre ambas naciones llevó a que se ensayaran, en diversos acuerdos, repartos de áreas de influencia en el Mediterráneo. Los… … Wikipedia Español
μοίρα — Ορεινός οικισμός (υψόμ. 860 μ., 41 κάτ.) στην πρώην επαρχία Πάτρας του νομού Αχαΐας. Βρίσκεται νοτιοανατολικά της Πάτρας. Υπάγεται διοικητικά στον δήμο Πατρέων. * * * η (ΑΜ μοῑρα, Α ιων. γεν. ης) 1. τμήμα ενός συνόλου χωρισμένου σε μέρη, τεμάχιο … Dictionary of Greek
πεντεκαιτριακοντούτης — ες, Α αυτός που έχει ηλικία τριάντα πέντε ετών. [ΕΤΥΜΟΛ. < φρ. πέντε καί τριάκοντα «τριάντα πέντε» + ετης (< ἔτος), με συναίρεση τού ληκτικού α τού α συνθετικού και τού αρκτικού ε τού β συνθετικού (πρβλ. ογδοηκοντ ούτης)] … Dictionary of Greek
τριάντα — οι, τα / τριάντα, οἱ, αἱ, τὰ, ΝΜΑ (απόλ. αριθμτ.) αυτοί που αποτελούνται από τρεις δεκάδες νεοελλ. 1. με το αρθρ. τού ουδ. εν. ως ουσ.) το τριάντα α) ο αριθμός που αποτελείται από τρεις δεκάδες και η συμβολική παράσταση του β) καθετί που έχει τον … Dictionary of Greek
τριακονταετηρίδα — η / τριακονταετηρίς, ίδος, ΝΜΑ, και τριακονθετηρίς και τριακοντετηρίς, Α 1. περίοδος τριάντα ετών, τριακονταετία 2. επέτειος ή εορτή για τη συμπλήρωση τριακονταετίας από αξιόλογο γεγονός. [ΕΤΥΜΟΛ. < τριάκοντα + ἐτηρίς (πρβλ. πεντηκοντα… … Dictionary of Greek